"Azt hiszem, akkor lesz egy hegycsúcson igazán szép a kilátás, hogyha gyalog megyünk oda fel, megizzadunk, verejtékezünk és elfáradunk." Bőjte Csaba

"Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének." Henry David Thoreau

"Az otthon nem mindig hely." Jesmyn Ward

"Gomolygó felhők felett örökké kék az ég." Kaszap István

"Nincs erős kávé, csak gyenge ember." Graffiti

"Ha örök tél jön, csókod ízlelem, s gyümölcs-illattal telik meg szívem." Keszei István

"Az élet rákényszerít bennünket arra, hogy feldíszítsük a gondolatainkat, mint egy karácsonyfát, s közben megfeledkezünk arról, hogy a fenyő díszek nélkül a legszebb!" L.I. Lázár

Kedves Vándorok, akik erre kószáltok! Ez most egy kicsit személyes bejegyzés lesz, ugyanis nem tudom megállni, hogy ne írjak ide a hobbimról. Ez az oldal tulajdonképpen a töltekezést szolgálja és hasonlóképpen a festményeimhez, a természet a fő ihletője. A címből és ebből a három mondatból tehát nyilvánvalóvá válhatott, hogy imádok a szabadidőmben festeni. Még ha nem is sok jut belőle, tökéletesen módosult tudatállapotba kerülök, amikor leülök a hófehér vászon elé és elkezdek játszani a színekkel. Nem volna egyszerű választ adnom arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc színem - mindegyiket másért szeretem. Ezen bejegyzésben most két legutóbbi képemet osztanám csak meg, melyeknek ihletője az őszi erdő. 

Az avartenger álomtánca 

Örvénylő Október

Ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket a 'festészetem', látogassatok el a másik oldalamra, ahol legtöbb alkotásomat megtalálhatjátok. További szép hétvégét kívánok mindenkinek! :)

Tavaly a pesti albérletemben rengetegszer néztem és hallgattam ilyeneket a reggeli kávém mellé, munka előtt, s szürke, mogorva estéken is... Tényleg nem kell csinálni semmit közben, csak elámulni rajta, hogy milyen csodák vesznek körül bennünket, s hogy mennyire közeliek, vagy éppen távoliak tudnak lenni. Érdemes közelebb kerülni hozzájuk! Mindösszesen négy és fél hónapig voltam képes a nagyvárosi panelrengetegben élni, miközben virágkötőként dolgoztam, majd azután hazaköltöztem vidékre, s már nem szakítok le egyet sem.