"Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak." Wass Albert

"Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem?Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol." Osho

"És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! (...) Ajándék ez, csodálatos ajándék." Márai Sándor

A célok kitűzése és hajszolása sokak szerint szükséges eleme a beteljesedett életnek. A célokkal semmi gond, azonban olyan atmoszférát teremtenek, amiből (szükségszerűen) hiányzik a béke. Miért? Mert amikor azt hiszed, birtokolnod kellene valamit, amivel nem rendelkezel, vagy valaki másnak kellene lenned, mint aki éppen vagy, az megakadályozza, hogy felismerd az életed tökéletességét és magasztosságát ebben a szent pillanatban. Így pedig nem tapasztalhatod meg a békét. 

 Ne ragaszkodj a célokhoz, és békére lelsz.

Tavaly a pesti albérletemben rengetegszer néztem és hallgattam ilyeneket a reggeli kávém mellé, munka előtt, s szürke, mogorva estéken is... Tényleg nem kell csinálni semmit közben, csak elámulni rajta, hogy milyen csodák vesznek körül bennünket, s hogy mennyire közeliek, vagy éppen távoliak tudnak lenni. Érdemes közelebb kerülni hozzájuk! Mindösszesen négy és fél hónapig voltam képes a nagyvárosi panelrengetegben élni, miközben virágkötőként dolgoztam, majd azután hazaköltöztem vidékre, s már nem szakítok le egyet sem.